Szilvitzky Margit művészetében a hajtás, hajtogatás gesztusa központi helyet foglal el. A kilencvenes évek derekától készült dobozképei a kihajtás motívumán keresztül a konstruktivizmusra és azzal rokon festészeti tendenciákra, valamint a minimal art műfajaira egyaránt reflektálnak.
Ugyan Szilvitzky neve elsősorban a hetvenes években fénykorát élő kísérleti textilművészettel forrt össze, festészeti munkássága, valamint az alkotói pályáját végigkísérő papíralapú művek is az életmű szerves részét képezik. A hétköznapok jellemző kellékének, a kartondoboznak a széthajtásával létrejövő geometrikus tagoltságot a rétegesen lefestett színmezők ritmusával gazdagította dobozképein.
A háromdimenziós használati tárgy korábbi funkciója mentén kirajzolódó képstruktúra egyszerűsége, valamint az alkotói újrarendezés, illetve a színarányok által megteremtett képi egyensúly intellektuális karaktert kölcsönöz a műveknek. Szilvitzky a hetvenes évek közepén talált rá a négyzetre (egyéb geometriai alapformák mellett), mint a malevicsi „tiszta formára”, valamint a Josef Albers papírstúdiumainak hatását mutató hajtogatás eljárására.
A tértextil műfajától ̶ amelyben az anyag természetét követve hozott létre plasztikus téridmokat ̶ a nyolcvanas években készült intenzív színvilágú ponyvaképeken keresztül jutott el a papír kihajtásával, a térbeli testek kiterítésével létrehozott dobozképekhez.
Az acb Attachmentben megrendezett Dobozképek című kiállítás az alkotó kilencvenes és kétezres években készült papírmunkáiból, illetve festményeiből mutat be egy válogatást.