A kiállításon egyetlen mű, egy interaktív
installáció kerül bemutatásra. Ez az első
hallásra meglehetősen bonyolult hangzású megjelölés
valójában egy nagyformátumú, hangos panorámaképet
takar, melynek hangja a néző mozgására megváltozik.
A kép tematikája az ndk indiánfilmek, azaz a mozi,
a mézga család, azaz a tévé, és a lakótelepi
életforma hatásaiból táplálkozik.
Beöthy Balázs a 80-as évek vége óta mutat be installációkat.
Ezen munkák első szériája konceptuális
indíttatású térinstallációként
írható le, mivel a fizikai értelemben vett tér,
melyben bemutatásra kerülnek, alapvetően meghatározzák
ezen művek megjelenését, anyaghasználatát,
illetve tematikáját (0 tér 1989, Egyszemélyes
melegedő 1991 A hiedelmek hierarchiája 1992, 11 tetovált
narancshéj 1993).
A művek következő halmazának
kulcsszava a kontextus, melyekben a fizikai tér szerepét
egyre inkább a szociális tér veszi át (II.
1991, Milieu et l ego 1993, Szaküzlet a szaküzletben 1993, Kölcsönzött
és lopott könyvtári könyvek isteni arányban
1994, Utazó titkok 1995).
A 90-es évek második
felében Beöthy a képkészítés felé
fordul. E korszak jellemző művei digitális eszközökkel
készült, a popkultúra hatáasit mutató
képek, melyek többnyire nagyformátumú digitális
printek formájában materializálódnak. A legújabb
sorozat olyan panorámaképekből áll, melyek
egy-egy történetet sűrítenek egyetlen kockába,
lehetővé téve így a sztori nem-lineáris
olvasatát. E sorozat darabjai láthatóak voltak többek
között a budapesti Műcsarnokban és a berlini Künstlerhaus
Bethanienben is. A most bemutatásra kerülő mű
a szerző két korszakának tapasztalatait integrálja.