Pre-
Ma még – az egyessel és a három vészjósló
kilencessel jelzett év utolsó hónapjában,
mikor e sorok íródnak – nem tudjuk, hogy kinek lesz igaza
akkor, amikor a számlálók 2000-re ugranak: azoknak-e,
akik igyekeznek minden lehetséges óvintézkedést
megtenni az elháríthatatlanul bekövetkezo összeomlás
tragikus következményeinek kivédésére
– készpénzre váltják a bankszámláikat,
több heti hidegélelmet spájzolnak be és elhatározzák,
hogy ki sem mozdulnak otthonról szilveszterkor, hogy ott érje
oket az a pillanat, amikor a tévéképernyok kihúnynak
elso jeleként az átdigitalizált életvilágunk
teljes összeomlásának, vagy azoknak, akik úgy
gondolják, hogy a Y2K logóval ellátott számítástechnikai
problémacsomag körüli média-hisztéria csak
egy jól kifundált marketingfogás, hogy növeljék
a szoftverpiac extraprofitját és valójában
az évtizedekkel korábban kevéssé körültekintonek
bizonyult szoftveresek virtuális világunkat fenyegeto idozített
bombáit az oket követo szofisztikáltabb generációk
már régen hatástalanították. Persze
mire a kiállítás megnyílik már túl
leszünk az egészen. Akkor már könnyu lesz okosnak
lenni. Most még a félelemteli bizonytalanság van
és nem csak a számítógépes rendszerek
összeomlása miatt. Vannak, akik az Utolsó Ítéletre
és az Eljövetelre várnak, vannak akik biztosak benne,
hogy szörnyu katasztrófák, pusztító természeti
csapások és még véresebb háborúk
következnek be. Mások szerint a világvége úgyis
elmarad. Úgy lesz másnap, hogy észre sem vesszük.
A tragédiák és a pusztulás e millennium végére
egyébként, már úgyis a mindennapjaink részeivé
váltak.
Post-
Most már túl vagyunk azon a kitüntetett másodpercen.
A számláló elso számjegye átfordult
a következo ezer évben használatos pozíciójába,
és úgy tunik, mintha mégis mindenki csalódott
lenne egy kicsit. Ki azért mert csak az történt, amire
számított, ki meg azért, mert nem teljesült
be az, amitol annyira tartott. Végülis egyáltalán
nem történt semmi rendkívüli, semmi szokatlan.
Nem omlottak össze a számítógépes rendszerek,
nem állt le az energiaellátás, nem robbantak fel
atomeromuvek és fanatikus szekták sem követtek el tömeges
öngyilkosságokat…
Valószínuleg a kiállításon szereplo
muvészeknek lett igazuk, akiket úgy tunik nem is foglalkoztatott
igazán ez a gyorsan múló aktualitáshoz kötodo
világméretu hisztéria. Ahogy a kiállításon
látható muvekbol kiderül, sokkal inkább érdekelte
oket az az emberi lélekben, a személyes múltban,
vágyainkban és félelmeinkben, a körülöttünk
zajló történelem kiszámít-hatatlan és
abszurd fordulataiban rejlo kockázat, amely – évszámoknak
tulajdonított misztikus feltételezésektol függetlenül
-, újra és újra ugyanazokba a nehezen túlélheto
helyzetekbe hozhat mindannyiunkat, amilyeneket egyszer már az elmúlt
évezredben átvészeltünk.
kiállító művészek: Biljana Klara Klaric
(YU), Nemes Csaba / Szépfalvi Ágnes, Marko Peljhan (SLO),
Tanja Ristovski (YU), Magnus Wallin (S), Várnagy Tibor
Biljana Klara Klaric, Nemes Csaba / Szépfalvi Ágnes, Marko Peljhan, Tanja Ristovski, Magnus Wallin, Várnagy Tibor
Millennium rizikó
2000. január 20. – február 27.
MegnyitóOpening: 2000. január 20. 18:00