Saját fotó – vázlatkönyv

A kis automata fényképezőgépeket az igazi fotósok nem veszik komolyan. Nem lehet rajtuk külön állítani a blendét és az időt, nem lehet operálni a mélységélességgel, a vaku többnyire kontrollálatlanul beégeti vagy alulexponálja a témát. Mindezek mellett azonban van egy előnyös tulajdonságuk: állandóan kéznél lehetnek, és különösebb macera nélkül rögzíthető velük az adott pillanat látványa. Ezért nem véletlen, hogy az amatőr fotózás tömeges elterjedésével párhuzamosan a képzőművészek is egyre inkább rászoktak erre a kényelmes és hatékony megoldásra. A kiállító művészek már évek óta így használják ezt a médiumot. A bármikor elkattintható exponálógombbal mindennapjaik látható helyszíneit és eseményeit, de szellemi, gondolati kalandozásaik láthatatlan útvonalainak a valóságban visszatükröződő képeit is dokumentálják ezek a felvételek. A fényképnaplók készítôi néhány hónapja úgy döntöttek, hogy mind a négyen bekapcsolják a dátumozót a gépeiken…
A többszáz kisméretű fotóból dokumentumszerű tárgyilagossággal rajzolódik ki az a közeg, amelyben alkotói identitásukért meg kell küzdeniük, és naplószerűen követhető nyomon az a folyamat, ahogy a csak rájuk jellemző művészi látás- és gondolkodásmód megszületik.