Folyékony horizont

Az Atlanti fal tájképe

A táj lassan változik a bunkerek körül, az erózió és az új megszállók: a turizmus territóriuma ez. A funkció nélküli, pusztuló óriás betoncseppek elszórva a homokban; az óceán partján felejtett építészet. Mivel a bunkerek nagy része nem szilárd talajra, alapok nélkül készült, a homokba öntött szilárd betontestek idegenül imbolyognak ide-oda a tengerparti struktúra végtelenjében. Felborulnak, elsüllyednek, hánykolódnak a homokban.
És az elhagyott pusztuló rendszer mégis egy a modern építészetet idéző, rendkívüli és idegen szépséget sugároz. Ugyanakkor az egykori harcviselés építményei archaikus korokat megelevenítve, az Egyiptomi építészetre vagy az Azték struktúrákra emlékeztetnek. Talányos analógiának tűnnek a halotti és a katonai építészet között. Legömbölyített szürke formák, mintegy kultúra nélküli templomok, mindig arccal az óceán horizontja felé………..
Az én figyelmemet az u.n. megfigyelő, ellenőrző vagy parancsnoki posztok kötötték le. Ezek az éleken lágyan ívelt formák nem csak gyorsan készültek de az aerodinamika korát megelőzve, úgy tűnnek, mintha sebességre törnének, mintha a légellenállást próbálnák legyőzni. Fukciójuk szerint egyfajta eszközei a vizuális ellenőrzésnek. Formailag erősen kiugró gyakran félkörívű homlokzat jellemző rájuk …………..
A bunker, architektonikus megjelenésén keresztül vált érdekessé. A belsejéből kitekintve viszont megjelenik, a magában a térben rejtező képkészítés lehetősége. Az hogy a bunker belső terét egy Camera-Obscura saját terévé alakítja, a bunker maga készíthet képet arról a tájról, amelynek megfigyelésére rendeltetésszerűen létrehozták. Ez itt közel és távol az egyetlen építészet, amely funkcionális kapcsolatot épített ki táj és architektonikus szerkezet között. Szándéka szerint megpróbált észrevétlen maradni, mintegy a táj részévé válni.
A rituális vadászat részeként ez egyfajta készültség a táj meglepetésszerű birtokbavételére, a látvány folyamatos ellenőrzésének gyakorlataként. A megfigyelés és kép párhuzamaként a Camera Obscura elvei alapján, a keskeny hosszú hasíték kitakarása és a pinhole elhelyezése után, a bunker megfigyelő terébe lógatott nagyméretű fotópapír lassan rögzíteni kezdi a táj bevetülő képét.
A fotókamera a másodperc törtrésze alatt készít képet, míg a Camera Obscura esetében az expozíciós idő elérheti a negyven percet is:
Jelen esetben, a cibakróm papír használatával az expozíció ideje 4 és fél óra közöttire növekedett. Ez egy térben és időben elnyúló, szín és fény sajátságos egységét teremtette…………
Érdekes jelenség az, hogy amíg a bunkerből tekintek kifelé, megfordul a fejemben, hogy talán valami olyat veszek észre, amit más különben nem. Mintha olyan jelenségekre „fókuszálna”, amelyek talán ott vannak, csak éppen nem láthatók. Ez a láthatóban rejtező, ismereti jelenség kerül a végtelenbe „élesített” fotópapírra. Egy bizarr ellentmondás, a félelem beton konzerve és a lejárt szavatosságú békés látkép között.

Részletek Ősz Gábor : Az Atlanti Fal c. írásából