Konstelláció:
A kérdés felmerül: vajon milyen médium, kérdéskör vagy alkotói attitűd felel
meg leginkább annak a vágyunknak, hogy a kultúra mai állásáról bármilyen
megállapítást tegyünk? Az ezredvég művészetében a különböző megjelenési
módok, műfajok és technikák egyenrangúvá váltak. A „stílus” kérdése helyett
jóval nagyobb hangsúlyúvá vált a téma, a kontextus, illetve a tartalmat
közvetítő médium sajátosságainak az elemzése.
Konstelláció – számunkra e fogalom azt jelenti tehát, hogy a mai művészet
helyzetének leírása nem más, mint „együttálló” jelenségek értékelése és
megértése. Az idei ARITMIÁN három eltérő, de egyidejű alkotói stratégia
bemutatásával járjuk körül a kortárs művészet problémáját.
Három nézőpont:
A kultúra jelenségei sokféleségük ellenére csoportosíthatók. Egy rendező elv
lehet az érdeklődés vagy a motiváció, ami az alkotókat arra készteti, hogy
műveikkel állást foglaljanak a „világ viselt dolgairól”. Véleményük,
látókörük meghatározza témájukat, a médiumot, amit ennek kifejezésére
használnak, azaz művészetük egészét.
Az ARITMIA kiállításon látható három művész három különböző kérdéskörre
hívja fel a figyelmet. Ezek a „tudományos világ – kép”, a „pop és/vagy
művészet”, végül pedig az „új esztétika” címeivel illethetőek. Pál Csaba,
Előd Ágnes és Ghyczy Dénes nézőpontja gyökereiben eltérő, de mint művészek
mégis ugyan arról a világról beszélnek, csak más-más nyelven.
Előd Ágnes (1974-)
A hétköznapi környezet a fiatal művészek számára azért vonzó, mert lehetővé
teszi egy olyan nyelvezet alkalmazását, amelynek elemei vagy képei
önmagukban könnyebben olvashatók. A reklám, a képregények, a „pop” életünk
részét képezik, ezért megjelenési formáik alkalmazása a művészet gyökereit a
mindennapokban nevezik meg.
Előd Ágnes a klasszikus szobrászat újszerű megjelenését keresi. Olyan
formákat, tárgyakat, és anyagokat használ, amelyek alkalmasak lehetnek a
kortárs plasztika fogalmának meghatározására. Kísérletezik gumival,
textíliákkal, műanyagokkal és más szokatlan matériákkal. Számára azonban a
műtárgy témájának megválasztása is a kutatás terepe. Ezek általában
szokatlanságukkal hökkentik meg a nézőt: lehetnek egy bűneset tárgyi
bizonyítékai, egy mese kellékei, vagy régi játékszereink újraépített másai.
Előd Ágnes közös élményeinken alapuló művészi világát átértelmezett
hétköznapi tárgyak segítségével jeleníti meg.
Ghyczy Dénes (1970-)
A festészet az ezredfordulón azok közé a műfajok közé tartozik, amelyek egy
olyan technikát alkalmaznak, ami a művészet tradicionális értékeit idézi. Az
olaj és a vászon anyaga a művészet történetét is jelképezik, amennyiben az
időtállóság egyik feltételét az anyagok tartósságában nevezzük meg.
A festett képre ma ugyanaz a sokoldalúság jellemző, mint a művészet
egészére. Aktualitásának egyik lehetősége az esztétika mai meghatározásában
kereshető. Ha a művészet más területei a témát és a „közeget” állítják a
figyelem középpontjába, akkor nyitott a lehetőség, hogy a piktúra újra a
„festőiség” illetve a „képi esztétika” megjelenési formáit keresse.
Ghyczy Dénes is a valós kép átalakítását, fénytörések általi módosulását
kutatja. Az üveglapokon át megmutatott arcok és tárgyak saját karakterüket
feladva esztétikai minőséggé alakulnak át. Festészeti problémákat jelenít
meg, amelyek ábrázolás és absztrakció határán a szépség lehetőségeit
keresik.
Pál Csaba (1967-)
Manipulált fotói és installációi a kilencvenes évek elejétől fokozatosan
jellegzetes megjelenési formát öltöttek, amit a színek és formák sajátos
redukciójával jellemezhetünk. Számára a fekete-fehér, illetve a valóság
ábrázolásának leszűkítése nem más, mint modellezés. Művészete „nyelvi,
filozófiai, természettudományos elméletek téri, síkbeli megjelentetése,
konkretizálása, a racionalitás átfogalmazása”. Ennek eszköze például az
áttetszőség és a leképezés szembeállítása, amely során a scannerrel vagy
fotóeljárással rögzített fény a számítógép segítségével újabb átalakuláson
esik át, hogy végeredményben a festészettel rokon hatás jelenjen meg
műalkotásain.
Pál Csaba gondolkodásmódja a grafikával rokon, ahol a vonal, bármit
ábrázoljon is, szubjektív kifejezésmódnak nevezhető. Számára a síkfólián, a
filmen, vagy a printen látható formák és teremtett helyzetek (doboz) olyan
elemek, amelyek az átalakítások sorozata során személyessé válnak. E képeket
azonban csak kiindulópontnak tekinti, mert sok esetben az installáció válik
számára az alkotói folyamat utolsó állomásává. Nem más ez, mint a síkba
vetített valóság három dimenzióba forgatott vetülete.
Az ARITMIÁT a nyári csillagászati konstelláció, a Szentivánéj előtt, június
22-én 18 órakor Készman József nyitja meg. Az estet a MECHANOVA koncertje
zárja.
Ingyenes busz indul az eseményre június 22-én 16.00-kor a Műegyetem főépületétől, vissza Budapestre 22.00-kor