Belépés csak egyedül, és csak előzetes bejelentkezés alapján:
Előd Ágnes (1974) fiatal szobrászművész, az utóbbi években elsősorban installációkat készít, úgymint 1998-ban a Szombathelyen bemutatott Helyszínelés, 2000-ben a Helyszíni szemle Jancsi és Juliska mézeskalács házikójában (Dunaújváros, Ústí nad Labem), 2001-ben a Műcsarnokban a Bűnügyi kiállítás, vagy 2002-ben Párizsban a Germination szervezésében a Karácsony. A művészt elsősorban virtuális, vagy ténylegesen nem létező terek valóságban történő felépítése, azaz megjeleníthetősége érdekli.
A jelenlegi kiállításon eddig még be nem mutatott
installációját láthatjuk, ami tulajdonképpen
nem más, mint G. F. rejtekhelye, G. F. nem titok, csak annak a számítógépes
játéknak a főszereplőjének a neve, akinek
"valós" személyazonosságának képzőművészeti
projektben való részvételéhez a játék
magyarországi forgalmazója nem járult hozzá. Szóval
a G. F.-projekt alapját a számítógépes játékok
virtuális terei inspirálták, ugyanis ha belépünk
a kiállítótérbe, akkor tulajdonképpen G.
F. rejtekhelyére lépünk be, arra a rejtekhelyre, amit még
a játékból sem ismerhetünk!
Nem, ez nem ilyen egyszerű.
Aki ismeri azt a számítógépes játékot,
melyben G. F. a főszereplő, annak a mű terébe lépve
lehet egy olyan érzése, hogy a játék virtuális
terébe lép be. Természetesen ez sem ilyen egyszerű,
és semmi baj, ha ez az alapinformáció nem jut a térben
egyedül leledző kiállításlátogató
eszébe, merthogy biztos eszébe jut más – már csak
abból kifolyólag is, hogy olyan egyedül van -, például
a félhomály keltette gyermeki félelem, esetleg felnőttkori
paranoia. A rejtekhelyet egyébként a játék kreatívjai
által készített alaptér inspirálta, ám
az alapanyagba, azaz az „alaptérbe” Előd Ágnes
a tőle már megszokott, azaz ironikus módon nyúl
bele, és alkotja újra.
A kiállításon, azaz G. F. szobájában tehát
a térben egyedül álldogálló vagy mozgolódó
látogató magának G. F.-nek a virtuális világába
feledkezhet bele, ha éppen kedve van hozzá.
– kartonsisters –