Szaxon-Szász János csaknem negyed százada tesz kísérletet a világegyetem mélyebb összefüggéseinek feltárására a képzőművészetben. Munkásságában a mikro- és makrovilág azonosságot mutató szerkezetét, az absztrakt geometria formanyelvén juttatja kifejezésre. Így műveiben az alapformák és alapszínek dominálnak, ezekből épülnek fel az általa „polidimenziós mezőknek”, azaz „több kiterjedésű síkoknak” elnevezett képstruktúrái. A kiállítás tíz évre visszamenőleg ad válogatást a művész polidimenziós festmény-objektjeiből.
Megtalálni a teret
„Munkámban a hang arra szolgál, hogy megnyissa az érzékeket. A hang, mivel annyira másképpen fogjuk fel, mint a képet, az érzékelés megváltozását is előidézheti. Kérdést tesz fel a közelségről, az intimitásról. Míg a kép távolságot tart a nézővel szemben, a hang állandó belső teret alkot."
Eléonore Bak