Turay Balázs fotókiállítása és Róma című könyvének bemutatója a Francia Intézetben.
A kiállítást megnyitja Kincses Károly, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója.
Közreműködik: Nagy Bernadett fuvolán és Dvorák Lajos csellón.
Tárlatvezetés minden pénteken 17 és 19 óra között (kivéve december 6-án)
Turay Balázs honlapja:
www.turay.hu
Kincses Károly:
Hol áll Turay?
Az utóbbi néhány hónapban többet foglalkoztam Turay Balázzsal, mint André Kertésszel, Brassaival és Robert Capával együttesen.
Nem kérem, nem bolondultam meg, a józan ítélőképességemnek is a birtokában vagyok, tudom hol állnak a fent emltett világnagyságok és hol áll Turay.
Hol áll Turay?
Hát kérem, ahhoz képest, hogy most száradt még csak meg a tinta az Iparművészeti Egyetemen kapott fotográfusdiplomáján, nos, ahhoz képest most itt áll a budapesti Francia Intézet kiállítótermében, kezében szorongatja legújabb könyvét, a másikat meg direkt nem hozta el, nehogy azt higgyék, felvágós. Egy alig elindult pálya és már féltucatnyi önálló kiállítás, két könyv…
Nem mondom. Ha nem ismerném, két dolgot gondolhatnék róla. Vagy: olyan erős hátszél fú mögüle, hogy egy lendülettel idáig és még ki tudja hová röpíti· megnyugtatok mindenkit szélcsend van, holnapra is csak langyos szellő lengedez, hallottam Aigner Szilárdtól. Vagy?
Álljunk csak meg egy percre!
Nagy a felelősség, ha és amennyiben komolyan veszem a dolgom. Mert most vagy megdicsérem és akkor esetleg beleszáll neki a fejébe, és akkor egy tehetséges, akarós fotográfussal kevesebb, egy hülyével meg több, vagy köntörfalazok egy kicsit, hozok is meg nem is, adok is meg nem is, és akkor… És akor mi van? Hát jó, én vállalom, a többi meg az ő dolga.
Hol áll Turay Balázs a fotómúzeumigazgató szemében?
Vizsgáljuk meg milyen a matéria. Rendelkezik néhány alapképességgel, készséggel, ami nélküll nem állhatna itt. (Vagy én nem)
Szóval tehetséges. Erről nincs mit mondani, erről nem tehet, ez a szülei, nagyszülei ajándéka, ő csak cipeli.
Lassú, alapos, megfontolt, igényes. Ez jó, ezt szeretem, bár környezetét pont ezekkel néha az őrületbe tudja kergetni. De ha nem rohannak el, a végén ők is örülnek, mert ennek eredményeképpen egy szépen formált, büszkélkedésre okot adó tárgy, mondhatni műtárgy kerekedik ki, mint ez a könyv, mint ez a kiállítás, számtalan apró, csak a beavatottak számára tudható részletével egyetemben, vagy ezek a képek egyenként itt a falakon.
Jól választott, amikor választhatott a trendi, gyors meggazdagodást, könnyű sikereket igérő, divatos irányzatok és a kezdetek felé kacsingató, igényes kézművestechnika között, ez utóbbi javára. Ez is jó. A fényképezés idestova 163 éves. És ameddig még él, létezik, ez az igényes, információgazdag, szubjektív realista ábrázolásmód is megmarad, vele egyetemben alkotásai és alkotói is. Mire Turay ősz szakállal, az idős mestereknek kijáró tisztelettel övezve és a kötelező kis székkel, amit reszkető lábai láttán majd alá tolnak, a hétszáznegyvenhetedik kiállítása megnyitóján áll itt, addig legalább tíz divatirányzat tűnik már fel és el. Ez meg marad. Persze veszélyei is vannak a dolognak, mert elég jó mesterekhez méretik. Ha majdan egy pillanatra is úgy érzi, hogy ő már mindent tud, javaslom a környezetének, szó nélkül tegyenek elé egy Gustav Le Gray, egy Fratelli Alinari, egy Ansel Adams vagy egy Klösz, Divald, Kerekes-albumot, s nyissák ki bármelyik képnél. Fogadok rögtön alább adja.
Ebből kövedtkezően megállapítható, hogy valószínűleg akkor is jól választott, amikor barátait, segítőit megválasztotta, akik amikor kell, lökdösik, amikor kell, visszafogják, néha vigasztalják, néha meg épp ellenkezőleg. Ha eszénél marad, továbbra is hallgat rájuk.
Hol áll tehát Turay?
Elmondtam nagyjából, hogy milyen típusú alkotóembernek gondolom Turay Balázst. Van azonban még egy képessége, ami nélkül Magyarországon nem állhatna itt, nevezetesen, hogy amellett, hogy fényképeket tud csinálni, még magát is megcsinálja, átvállalva egy nemlétező galerista, kurátor, menedzser, ügynök valamennyi szerepét. Másutt ez jobban van, az alkotó alkot, néha esetleg megtörli gyöngyöző homlokát, de néha már azt is csak az asszisztense, a többiek meg paszpartuzzák, installálják képeit, szállítják, reklámozzák, könyvet íratnak róla, médiasztárrá teszik, eladják képeit… mert ez a dolguk, s ebből jól megélnek. Ők is, a fényképész is. Itt ez most még csak egyetlen ember érdeke, aki ráadásul ennyi ember helyett sem él meg jól belőle.
De ez már más mese gyerekek, aludjatok szépen, álmodjatok Rómáról, lapozgassátok Turay Balázs igényes, szép könyvét, veregessétek meg a vállát finoman. Jó éjszakát.