A zsűri egyhangú döntéssel a fődíjat Kovács Lola (1970) festményeinek ítélte. A nagyméretű vásznakon megjelenő női arcrészletek a szokatlan képkivágás és a szenzuális felületkezelés következtében meglepő intenzitással hatnak a nézőre. Tevékenységét a zsűri évek óta érdeklődéssel figyeli, következetességét értékeli.
Négy művész részesült alkotói támogatásban: Chilf Mária, Juhász Dóra, Kapitány András és Szász Sándor.
Chilf Mária (1966) beküldött műveiben korábbi akvarell technikáját továbbfejlesztette, papírmunkáinak méreteit megnövelte. Motívumai az emberi test biológiai felépítését kutatják, miközben egy enigmatikus képi világ részeivé transzformálják azt.
Juhász Dóra (1974) már az előző esztendőben is aspiráns volt egy díjra. Művészetében az analitikus, nonfiguratív festészet tradíciójából indul ki, de ezt az alapstruktúrát kolorista érzékenységgel, festői erővel és a részletek gazdagságával párosítja.
A mediális művészként is ismert Kapitány András (1964) festészetében részint a kinetikus művészet és a geometrikus strukturális gyakorlat, részint pedig a computer művészet vizuális élményvilága kapcsolódik össze. Bizonyos térbeliséget szuggeráló perspektíva szerkezetei és az absztrakt művészetben szokatlan fényhatások új hangot jelentenek a magyar festészetben.
A fiatal Szász Sándor (1976) okozta a zsűrinek a legnagyobb meglepetést érett, kimunkált, színben erősen visszafogott, lírai hatást keltő tájképeivel. Magas szintű festői tudással, finom kolorizmussal megfogalmazott műveiben poétikus természetvízió tárul a néző elé.