további információk a kiállításról
a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház honlapján »»
Fent és lent vagyunk mindannyian, ha leegyszerűsítjük mindennapjainkat és két pólusban határozzuk meg lelkiállapotunkat.
Az élményeink emlékképekben rögzülnek bennünk, amihez pozitív vagy negatív érzéseket kapcsolunk. Ezeket azért „raktározzuk” magunkban nagy előszeretettel, mert a képtöredékek pillanatokat, rövid vagy hosszabb mozgásokat „ábrázolnak” és idéznek fel bennünk. Megmaradásuk oka szubjektív, sokszor magunk számára is megmagyarázhatatlan.
Elek Judit képei is ehhez hasonlóan nem a kompozíciójukban, hanem sokkal inkább személyes élethelyzetet visszaadó erejükben rejlenek. A képek készültének pillanata teljesen változó, megújuló, folyamatosan új és új értelmet nyerő. Témái egymásba kapcsolódó vissza-visszatérő sorozatként jelennek meg, ami épp ebből adódó folyamatosságával válik élményszerűvé. Így tájai, önarcképei és városképei nem mások, mit azoknak a helyeknek, helyzeteknek és személyeknek a felsorolása és bemutatása, akikkel Elek Judit együtt él, dolgozik, és alkot. A képek hangulata változik, hol magasztos, hol vidám, hol pedig sötét, szomorú, mint amilyenek a világból megőrzött emlékeink és érzéseink is.