Néha egyikük eltűnik a fák közt, hogy aztán egy idô múlva visszatérjen a csoporthoz, immár egy másik erdôben. Olykor egy állat bukkan elô, s miközben a csoport figyeli, köd száll fel, s a ködbe burkolózó képeket egy minidráma követi, magával hozva a bizonytalanság és a fenyegetettség érzetét. Az ilyen minidrámák végén a kép automatikusan visszatér az erdôbeli bolyongáshoz. A madarakhoz és a természethez való beszéd-kísérletek a fennálló helyzet megváltoztatásának képtelenségébôl fakadnak eleve bukásra ítélt útjukon.
Hosszú út megtétele után a vándorok egy sirályok lakta szemétlerakóhoz érnek. A madarak hirtelen megsokasodnak, és rátámadnak a csapatra. Csupán egy vijjogás hallatszik, és a madarak, amilyen hirtelen jöttek, olyan gyorsan felszállnak és eltűnnek, hogy utána a túra újrainduljon a legelejérôl.”
(Lydia Schouten)
Lydia Schouten 1948-ban Leidenben, Hollandiában született. Ma Rotterdamban él és dolgozik; a hollandiai performansz- és videoművészet elsô generációjának képviselôje, számos nemzetközi kiállításon szerepelt. Le jardin secret című művét Budapesten mutatja be elôször.