Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjasok beszámoló kiállítása

Fabricius Anna „Magyar szabvány” című anyagának fotói öt geometrikus formába rendezett embert ábrázolnak, akik különféle hivatások egyenruhájába vannak öltöztetve. A rend, az uniformis és az egyéniségek interferenciája domborodik ki elsősorban ebben a sorozatban.

Tóth Szilvia fotói mintha a kor életérzését hirdető reklámok lennének. Jelenünk pontos lenyomatai, amelyeken életünk felszínessége, „dekoratív pillanatai” ugyanúgy megjelennek, mint a teljes elidegenedettség.

Dezső Tamás „Korunk elitje” című sorozatában az eddigi munkásságára is jellemző szigorú kompozíciót alkalmazza, így fotói szereplői szinte típussá válnak, esetenként egészen bábszerűvé lesznek.

A László Gergely és Rákosi Péter által felhasznált fantomképek nemcsak a bűnüldözés hasznos segédeszközei, hanem érdekes filozófiai probléma demonstrálói is. A meg- és felismerés, az analógiaképzés jelensége gondolkodásunkban – ebben az esetben is – alkalmazásra kerül. Egy emlékezetből elbeszélt arcból születik maga a kép – amely majdnem biztosan nem létező. Majd ez az „eszmei”, „ideális” képmás hoz létre analógiát több valóságos arccal. Ezek a művek nemcsak saját érzékelésünk, hanem a valóság törvényszerűségeire is rákérdeznek.