A történet folytatódik…

Bak festményei látszólag a dolgok elkülöníthetőségét, a felületek, a tárgyak lehatároltságát manifesztálják. Valójában, úgy tűnik, egy sajátos „mintha-világot” hoznak létre, mely egyszerre foglalja magába a hasonlatosság és különbözőség tudatát, az immanenciát és transzcendenciát, a megismerés vágyát s lehetetlenségének keserű tudatát. Semmi sem ott van ahol, hanem minden „között” van.

Bak Imre világában „minden épp olyan” – idézhetjük Nemes Nagy Ágnest. Minden épp olyan, csak épp azt nem tudjuk, milyen. A dolgok milyensége dinamikusan változik.

Bak Imre világa a között világa – nézzük meg még egyszer (a szöveg felett) alkonyi festményét. „A nap s az éj között” – „függőlegesek tűrhetetlen feszültségei fent s lent között”, járjuk be tereit a sík s a tér között, merítkezzünk meg a vörös felület tükrében „az ég s az ég között”.

Fehér Dávid