Ahogy egy nemrég készített interjúban hangsúlyozta, munkáinak két meghatározó oldala van: egy a konkrét találkozásokhoz kötődő érzelmi, amely kapcsolódik a társadalmi viszonyok és normák felépüléséhez és szerkezetéhez, illetve a nemi és a szexuális identitás kérdéseihez is. A munkák másrészt magával a reprezentáció kérdésével foglalkoznak; a történetírás, a dokumentálás, az objektivitás és szubjektivitás fogalmaival, valamint annak a kérdésével, hogy kinek szabad, illetve kinek kiváltsága a megnyilatkozás.
A 48 nyugati folyóirat című munkában Molnár Évát, a Fészek Klub művészeti vezetőjét látjuk, amint körbevezeti Gitte Villesent és Kodolányi Sebestyént a klubban, miközben gesztusain egyre érzékelhetőbbé válik erős kötődése a klubhoz, a rááldozott több mint 50 év minden öröme és gondja. Hegyi Dóra fordításában szólalnak meg Molnár Éva történetei, többek közt a Kádár-korszak alatti nehézségekről, s arról, hogyan sikerült nem kis ügyeskedéssel külföldi folyóiratokat és könyveket rendelni a klub könyvtára számára. A munka egyszerre válik a ház és Molnár Éva portréjává, ugyanakkor reflektál a fordítás, a közvetítés/közvetíthetőség kérdéseire.