A kapcsolatalapú művészet mint informatív költészet

tanulmányi kiállítás-esemény

[…] A legkorábbi dimenzionista (N+1/1912), a negyedik dimenzió kérdésével foglakozó Marcel Duchamp (1887-1968) szerint „azért rossz az ízlés, mert elhárítja a vizsgálódást”.

Tamkó Sirató Károly (1905-1980) a Dimenzionista kiáltványban (N+1/1936) azt írja, hogy a dimenzionizmus a plusz egy dimenzió (N+1) irányában utat nyit az alapvetô változás súlyos szellemi következményeinek. … Lényegét tekintve deduktív a múlt felé, induktív a jövô felé és élô a jelenben. […]

Ray Johnson (1927-1995) ezt a kozmikus teret atomi dimenzionista információhordozó elemek halmazaként értelmezi, az információ-elemeket „moticos”-oknak (N+1/1956) nevezi. Ezek az elemek adnak módot a másként kódolt írásra és az összerakó (komputáló) olvasásra. Az elemek valószínűtlen kombinációjának tárgyiasítása a kapcsolat-alapú művészet, mint informatív költészet. […]

Amikor az ember nem valaki, hanem viszonyrendszerek mikéntje, állandó változásban él a mindig aktuális dimenzionista (N+1/2008) jelenben, akkor az aktuális, mint érték – valami olyan, amilyennek lennie kell. „Az ízek száma végtelen.” (Brillat-Savarin / 1755-1826)

Dimenzionista világtalálkozó
(N+1/2008 – a dimenzionista jelen)

A dimenzionista ember a jelen szünet nélküli változását plusz egy dimenzióként éli meg. Ebbôl keletkeznek: a magatartás, a humor, az egyszerűség, a rövidség, a tömörség, az aktuális kérdések, a válaszok, – és a hang-, kép-, tárgy-, szöveg-, video-, webszájt- stb. munkák. [dimenziók]