Kétszer öt videó-interjú, melyekben Koronczi Endre azzal a kéréssel fordul beszélgetőpartnereihez, hogy a kamera előtt valljanak neki szerelmet.
De vajon teljesíthető-e ez a kérés? Vajon milyen feltételeknek kell teljesülniük, vajon milyen típusú motivációra van szükség? Vajon hogyan befolyásolják a meglévő viszonyok a kérés teljesíthetőségét, és ha sikerül a vallomás, akkor vajon hogyan hat vissza a kapcsolatokra?
Vannak olyanok, akik egész életükön keresztül teljesen képtelek kimondani ezt a szót. Leírni talán igen, illetve körülírni is egészen egyszerűnek tunhet, de kimondani mintha lehetetlen lenne számukra. És vannak olyanok is, akik pont ellenkezőleg, indokolatlanul sokszor használják, talán pont a rengetegségében próbálva feloldani a szó elviselhetetlen súlyosságát.
„Tudod, mindenkinek igen nagy szüksége van a szeretetre. A szeretet teljes nélkülözésével élni sem lehet. Viszont a szeretetnek nagyon sokféle formája és mértéke van. És mindannyiunk különbözik abban is, hogy mennyi és milyen intenzitású szeretetre van szüksége. Én, lehet hogy azok közé tartozom, akinek még az átlagnál is egy kicsit több szeretetre van szüksége. Szóval arra szeretnélek megkérni, hogy a mű létrehozásának érdekében, a kamera kedvéért tegyünk kísérletet egy szerelmi vallomásra. Szeretném, ha kimondanád azt a szinte kimondhatatlannak tűnő szót, hogy „szeretlek”, és szeretném, ha egy-két mondattal ki is bővítenéd a hitelesség érdekében.
Nem színjáték ez, és nem is az a célja, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzalak. Tudom, hogy nem egyszerű, és ha jól sejtem, akkor most a pokolba kívánsz. De mégis kérlek, hogy próbáljuk meg. A kamera már működik.”