Havanna

Sztereotípiáink végtelen halmaza a lakótelepről. a lakótelep, ami egyszerre tagadja meg a közösséget és a személyességet. a lakótelep, amit senki sem álmodott és mégis annyi álmunkban, Személyes történetünkben foglal helyet. A város kollektív emlékezetéből a tudattalanba gyömöszölődött, továbbélő lakótelep.

A Havanna lakótelep kitűnik lakótelepeink sorából. Híre-neve, életének mindennapjait övező furcsa legendák, közterületeinek, épületeinek siralmas állapota miatt. tizenhétezer ember hívja otthonának. Bár sokszor letagadja, ha kívülről kérdezik, barátok, felvételinél, itt-ott. nem mindenki, de sokan. szeretnek itt élni. Megszokásból, a barátok, ismerősök miatt, vagy egyszerűen reálisan mérlegelve a lehetőségeket. A betonmellvédek között kiskertek, virágágyások díszelegnek, a kertes házakból is visszajárnak a heti piacra, sok az ismerős arc, ráérős „derégnemláttalak”.

Odafigyelés és hanyagság, az erkély és az erkélyrács, az autók és az utcabútorok, az egyes emberek lehetőségein belüli és azon kívüli tevékenységek kettőssége jellemzi most a Havannát. Reméljük, egyre inkább az a munka is, amivel a rossz hangszigetelésű falak mögé húzódó egyedülléttel és bezárkózással szemben próbáljuk a megváltoztatható lehetőségek határait szétfeszíteni. egy-egy színnel, egy-egy napsütötte délutánra.

Kravalik Zsuzsa