Egy ideje foglalkoztat a személyesség kérdése a művészetben: mennyire érződik a művész jelenléte a műveiben, vajon mennyire képes átengedi saját személyiségét a látszólag személytelen alkotásba? Vajon a néző – legyen az szakavatott szem vagy sem – képes-e olvasni a formákban, a színekben, a sorok között?
A Liget Galériában a csak erre az alkalomra készülő mű egy emlék – emlékmű, műemlék – , azoknak a lehetséges jövőknek az emlékére készül, melyeket elvesztettem, amelyekből már múlt lett, vagy amelyekből már soha nem lesz múlt.
Rácz Márta