A kiállítás elsősorban a lengyelországi történésekre fókuszál, és csak utal a magyarországi ellenzéki mozgalomra, a második nyilvánosságra vagy a hivatalos propagandára gyakorolt hatásukra. Kapcsolattörténet helyett inkább a két országban megfigyelhető jelenségek közötti különbségekre kívánja irányítani a figyelmet. Elsosőrban arra, hogy a Szolidaritás olyan tömegmozgalom volt, amelynek társadalmi visszhangja, támogatottsága messze túlnőtt bármely más kelet-európai ellenzéki mozgalomén. Az ellenzéki gondolat, a nemzeti ellenállás, a társadalmi összefogást hirdető eszmeiség nem csupán a disszidens értelmiségiek szűk körében terjedt, hanem a második nyilvánosság, az egyház és az emigráns szervezetek révén majd egy évtizeden át napi szinten jelen volt a lengyel köztudatban, és politikai céljai széles körben váltak ismeretessé.
Mivel a magyar közönség nem szembesül a média, a filmművészet vagy személyes emlékek révén a korszak képi világával, a kiállítás elsősorban a ’80-as évek lengyel utcáit, templomait, a nyilvános- és a privát szféra jelképeit idézi fel. Utal fontos eseményekre, de nem szorítkozik eseménytörténetre, megjelenít fontos személyiségeket, de nem törekszik ellenzéki arcképcsarnok létrehozására, hanem az ellenállás és a társadalmi összefogás megnyilvánulásait állítja középpontja. A fotókat, installációkat, plakátokat, és szamizdatokat lengyel gyűjteményekbol származó tárgyi anyag egészíti ki.