Batykó 2006-2007 táján kezdett el tárgyábrázolással foglalkozni, s ezen törekvése máig erőteljesen jelen van művészetében. Szériáin konkrét, hétköznapi tárgyak (kezdetben magnó- és videokazetták, cintányérok, lemezjátszók, kések, fegyverek, majd újabban különböző gépek) jelennek meg saját környezetükből kiragadva, mindennemű háttér és perspektíva nélkül. Batykó művészete a formák lecsupaszításában, redukálásban rejlik, mely kiegészül színvilágának folyamatos redukciójával is: legújabb képeinek uralkodó színei a sárga, a fekete és a szürke lettek.
Legfrissebb vásznain túllép a puszta tárgyábrázoláson: elkezdte alakzatait absztrahálni, melyek a felismerhetőség és a felismerhetetlenség, illetve a valami más tárggyal, élőlénnyel, alakkal való összetéveszthetőség határán mozognak. Formái egyszerre élők és élettelenek, racionálisak és irracionálisak, megragadhatóak és megragadhatatlanok.
Batykó új festményeinek faktúrája külön figyelmet érdemel: a képek különböző mélységű és vastagságú festéksávokból állnak, a felületekkel is kísérletezik.