A szimmetria vagy a képzeletbeli horizonthoz való viszonyulás, az ezekkel kapcsolatos minimális állítások és eltérések problémája foglalkoztat.
A rend, egy minimális rendszer felépítése és e rendszerből való kilépés érdekel, a téri elemeknek a rendszer egészéhez, illetve egymáshoz való viszonya. A szimmetria lehetősége, megidézése egy aszimmetrikus kompozícióban. Az adott rendszerből való szolid kilépés, egy új – idegen – elem beemelése.
Kis dolgok, apró változások. Két vagy több dolog, ami majdnem ugyanolyan, de mégsem.
Az értelmezés, az asszociációs mező bevonása vagy figyelmen kívül hagyása a befogadó döntése, de számomra a formai választás az elsődleges.
Egy relief nem akar mindent.
Bálványos Levente
Bálványos Levente szobrait, konstrukcióit a minimális plasztikai felület és a geometrikus elemek rendkívül érzékeny, bonyolult és intellektuálisan finom használata, az egyszerű mértani formákból felépített absztrakt térben a nyitott és zárt elemek közötti, alig észlelhető elmozdulások jellemzik.
A pincegaléria fehér falai között tucatnyi, az utóbbi két évben gipszből és viaszból készített síkrelief és két körbejárható, felülnézetre komponált szobor látható. A plasztikákat a ház formai motívuma köti össze. Míg a korábbi egyéni kiállítások (Cella, Másfél szoba) vagy a bemutatásra váró Bútor cella műterem esetében a hangsúly a belső térre helyeződött, az acéllemezre állított apró házak és barakkok vagy a gipszfelületen megjelenő házformák, az épülettöredékeket összekötő árnyékok vagy útvonalak a külvilág felszínének tér- és időbeli kivetülései. Az épített környezet töredékes jelei egyfajta nyomok, kiindulási pontok a fragmentumokból és hiányokból összeálló képi emlékezet számára, hasonlóan a tökéletesség és az esetlegesség között egyensúlyozó, megsebzett jelekhez, „melyek számtalan finom vonalban húzódnak végig a történelmen” (W. G. Sebald).
Dékei Kriszta