A Marseillaise-t így-úgy, dallamának és szövegének valódi ismerete nélkül, az eredeti verziókat utánozva énekelték felvételre a plakátokon is látható emberek – ismeretlen arcok, akik önmagad, nem pedig az ország vagy a világ felszabadítására buzdítanak. A munka tehát a politikai propaganda modelljét használja arra, hogy a személyes, ill. a személyiségen túlmutató metafizikai forradalomról beszéljen.
A forradalom példája azonban semmiképpen sem politikai állásfoglalás, éppen ellenkezőleg: a politikai állásfoglalás paródiája a népszerűsítés módszerének lemodellezése által.
/A cél nélküli, önmagért való lelkesedés módszeresen terelhető és irányítható, mert nem feltételezi a célok, a feléjük vezető út és a mögöttük lévő érdekek értelemmel való átvilágítását./