Eper, vanília, pisztácia

Kezdetben megszületnek a motívumok. Létrejöttük minden esetben valamely társadalmi realitás függvénye. Inspirációs forrás lehet egy újsághír, az éppen előtérbe kerülő társadalmi diskurzusok, politikai manipulációs kísérletek, illetve mindezek kivetülése a köztérbe. A kontextusukból kiragadott események absztrahálódnak, a szereplők emblematikussá válnak, elkezdődik képi létezésük. Önálló életet élnek, permutálódnak, önmagukat gerjesztve képi/gondolati konfigurációkba szerveződnek. Megalkotójuknak csupán annyi a dolga, hogy irányt szabjon és a társadalmi reflexió jegyében a lehetőségek sokaságából válogasson.

Eper, vanília, pisztácia című, folyamatban lévő sorozatomat, a populista, szélsőséges retorikák, illetve az ezekhez kapcsolódó események ihlették. Választásom implicit magában hordoz egy bizonyos fajta állásfoglalást, ennek ellenére nem a militáns véleménynyilvánítás vonz, nem az azonnali és egyértelműen kiolvasható tartalmak érdekelnek.

A kiállításon szereplő másik sorozatom, a Headlines első három darabja az iráni választásokhoz fűződő zavargások képeit merevíti ki és alakítja festészeti objektummá. Mi marad egy, az internetről letöltött dokumentumfotóból, ha megfosztjuk tér / idő paramétereitől? Melyek azok a tartalmak, amelyektől kiürül és melyek, amelyek hozzáadódnak? Egyáltalán, hogyan viszonyul a festészet műfaja mindahhoz a képi dömpinghez, amelyet a világháló képvisel? Ezek a kérdések motiváltak a sorozat elindításában.

Bartha Sándor