Tükröm, tükröm…

Ágnes Lőrincz festészete laza és nagyvonalú, amely olykor merész, pop-artos felhangokat ölt. Témaként érdekli a divat felszínessége és az emberi érzelmek ezzel szembeni kontrasztossága. Természetesen a festészeti technika is fontos szerepet játszik számára, ami sokszor progresszív és kísérletező hangulatú: a textil anyagok kollázs-szerű használata ellentétben áll a festett felületek precíz hatásával.

Katharina Roters munkái a test észlelésével, határaival, tér- és időbeli konstrukciójával foglalkoznak. Földre terített, nagyméretű vásznaira ülve saját testrészeit festi meg tükör segítségével, pixel-szerűen alkalmazott gazdag színpalettával. Ennek a „képbelépős” módszernek a segítségével feloldódik a szem által érzékelt hagyományos perspektíva.

A két festőnő látásmódja közti átjárhatóság a kiállítás címébe foglalt Tükör gondolatában rejlik. Egyikük a látszatvilágnak tart tükröt, modelleken keresztül a divat felszínességét is idézve. Másikuk saját magát modellként használva egy absztrahált test fogalmában merül el a tükör fizikális használata által. Ugyanakkor mindkettőjük a tükröt elsősorban az érzékelhető látvány számára tartja, más-más technikával, de a képiség szolgálatában.