Dialógus

Auke de Vries holland vagy Kurt Asker svéd szobrászoknál láttam először, hogy szobraik ihletője a rajz, a jegyzetszéli grafikai jel, firka vagy a rajztáblára papírt rögzítő ragasztószalag maradék tépett csíkja volt. Tehát valami olyan jelenség a szobor modellje, ami korábban észrevétlen volt, mintegy mellékesen képződött.

Sibylle Burrer és Kopasz Tamás szobrait a térbeli vonalak, a térrajok jellemzik. A festőként végzett Kopasz szokatlan közvetlenséggel használ vas-gubancokat, részben talált, részben tovább formált, görgetett formákat. Ezek a formák különböző vastagságú drótokból, huzalokból vagy bogár-kitinszárny-szerű lemezekből állnak össze. A kisplasztikától a nagyméretű fali szobrokig minden léptéket képes uralni és közvetlen, egyszerű de mégis összetett szalag-gubanchoz hasonló plasztikai tartalommal megtölteni.

Sibylle Burrer Gleichzeitig (Egyszerre és ugyanakkor) című munkájában megbomlik a szobor hagyományos rendje. A nehéz gránit tömb, gránit ék nem alulra került, hanem a szobor organikus felét mintegy szétpréselve afölé nehézkedik.. A légies, növényszerű kerül alulra, a tömbszeru nehéz anyag pedig fölülre. Olyan ez, mint mikor az eszterga kése alól előkerül a forgács, de itt ezek a vasgubancok nem hasonlítanak a szabályos forgácsokhoz. A két forma nem egymás következményeként szerepel egy közös kompozícióban, hanem egymás ellentettjeként,- mintegy egymást megtámadva láthatók együtt.

Elsőre is meglepett a két szobrász munkáinak hasonlósága. Minkettőjük munkáiban a szobor trónfosztása, detronizálása, ellehetetlenülése is tetten érhető.

Barabás Márton