A nagy üzlet

A nemzetközi együttműködésben születő kutatási és kiállítási projekt az európai szövetkezetek működési modelljébol kiindulva a közösségi termelés lehetőségeit és buktatóit vizsgálja. A kiállítás címe egyfelől a rendszerváltozás éveinek egyik jelentős mozgatórugójára, a nagy üzlet ígéretére reflektál; másfelől a szövetkezetek eredeti küldetésére, amely az egyéni haszonszerzéssel szemben a közösség és a fenntarthatóság eszméit állítja a középpontba.

A 19. századra visszavezethető szövetkezeti rendszernek világszerte különböző formái léteznek: vannak gazdasági, vallási, politikai és szociális indíttatású szövetkezetek. A tagok személyes és vagyoni közreműködésén alapuló, és a tőkekoncentráció helyett a kölcsönösséget és a javak demokratikus elosztását megcélzó elképzelés kétségtelenül egy idealista modell. Mai szemmel ráadásul vitatható a legtöbb szövetkezet működési elve és termékkészlete is. De vajon megváltozik-e a lokális közösségi értékekre és az önállóságra épülő modell aktualitása a közelmúlt gazdasági fejleményeinek hatására?

Tekintve, hogy fogyasztás dominálta világunkban az „üzenet” egyre inkább áruként jelenik meg, a projekt egy olyan üzlet nyitásával és üzemeltetésével indult Berlin-Neukölln-ben, amely különböző szövetkezetek termékeit forgalmazta. Az üzlet a vásárlás mellett az információcsere helyszíne volt, és nyilvánossághoz juttatta a szövetkezetek hátterét képező alternatív gazdasági modelleket. A berlini tapasztalatoktól eltérően – amelyek a szövetkezeti termékek eladásán keresztül a „nagy üzlet” lehetőségeit is igazolni látszottak – a projekt magyarországi folytatását a háború utáni államosítás máig ható emléke és a kortárs globális kapitalizmus teremtette gazdasági nehézségek foglalják keretbe.

A két helyszínen: a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben és a budapesti Trafó galériában látható kiállítások hazai művészek a témában végzett kutatásait, személyes reflexiót mutatják be.

A Trafóban Gerhes Gábor egy ma is működő zászlókészítő és műhímző szövetkezet kortárs műgyűjtők megrendelésére készített termékeit mutatja be; Bodó Sándor egy személyes indíttatású kutatásba kezdett, három, saját életútja szempontjából fontos szövetkezet újralátogatásával; Erdei Krisztina fotói pedig mindezek szubjektív nézetét rögzítik. A kiállításhoz kapcsolódóan fogott szövetkezet-alapításba Fisher Judit, Mécs Miklós és Vándor Csaba, az előkészületek azonban annak felismeréséhez vezettek, hogy az egyébként ugyancsak a tagok elkötelezettségén és önkéntes társulásán alapuló egyházalapítás megvalósíthatóbb célnak tűnik.