Hiány

Erdei Krisztina 2000 óta foglalkozik fotográfiával. A rá jellemző sajátos kifejezésmód, ami a szubjektív dokumentarizmus és a portréképek határán formálódik, nemzetközi szinten is feltűnést keltett. Képei karakteresek, a humor és irónia határán kirajzolódó valóságábrázolások, különös összefüggésekre és kapcsolódásokra világítanak rá.

A naplószerű vizuális jegyzetek a mindennapok képeit hozzák közel, egy új, meglepő perspektíva beiktatásával. Művészeti formavilágában egybemosódik a privát fotóra jellemző esztétika, a hétköznapi pillanatfelvételek tárgyi környezete és dátumozása, a szubjektív dokumentarizmus megvilágitó erejű világábrázolásával. Fotográfiái sorozatokká rendeződve társadalom- és kultúrakritikát fogalmaznak meg.

Erdei Krisztina, 2009 őszén 2 hetet töltött a Miskolci Galéria Alkotóházában ösztöndíjjal. Az itt született munka a Hiány, ahol a művész kisebb és nagyobb, érzelmi és fizikai, komoly és komolytalan hiányokra kérdez rá, hivja fel a figyelmet, amelyek kortól, nemtől és személyiségtől függően, spontánul vagy hosszas gondolkodás után tudatosulnak és jutnak kifejezésre.

Miskolcon élő embereket kérdezett arról, hogy nekik mi hiányzik, majd levelezésbe kezdett miskolci idegenekkel, akiket szintén hiányérzetükről faggatott. Közben egy baráti ruhacsere során szerzett hordhatatlan, 100% műszálból készült ruháját megszabadítva rózsamintájától, a kivágott rózsákat a felmerült helyszíneken a hiányzó dolgok hűlt helyének jelölésére használta.