A „művésznő” később sokat dolgozik a kezével. A „művésznő” szokványos életében viaskodás zajlik: mindig van ott valami irónia, és egy csipetnyi, de nélkülözhetetlen öncsalás.
Egyúttal kérdéseket vet fel a „művésznő” az alkotása révén, úgymint: vajon mi volna „művészet”, és hol húzódik a határ művészet és nem-művészet között. Az alkotás felől rálátás nyílhat arra, hogy a „művészet” mitől lesz jelentékeny, és hogy igazából mennyire érinti az emberek érzéseit és belső világát.