Fiatal művészek munkáit gyűjti egybe, akik a legfrissebb vizuális és auditív szókészlettel képesek elbeszélni az urbánus környezetből inspirálódó, annak érzéki tapasztalatát absztrahálva feldolgozó vízióikat.
A munkákban a várost, mint kiindulási pontot többszörösen felülírják a művészek emocionális egyéni valóságai. A konstruált táj intim átiratai, amik segítenek felderíteni olyan belső világokat, amik a megélt környezet mögött rejtőző hétköznapi transzcendenciák belátásával vezetnek önmagunk és életterünk megértésének mélyebb rétegeibe.
Szabó Dorottya Sodrás című animációs filmje egy „road-movie” a városi forgatagról. Egymásból születő és alakuló szubjektív formavilágba öntött benyomáshalmaz a fejünkben élő városról.
Klima Gábor az életkörnyezetét bemutató installációjában a fotográfia formanyelvén megfogalmazott városképe összetett módon jelenik meg, szubjektív léptékben térképezi fel a városi térhez fűződő mentális viszonyait.
Battha Gáspár munkája felkérésre, kifejezetten a kiállításra készül. A vetítőtérre egy helyspecifikus installációt készít, mely a hely architektúráján keresztül értelmez városérzékelési kognitív pszichológiai folyamatokat. A fizikai tereket az agyunk állítja össze a vizuális információk alapján. Ez azonban könnyen becsapható. A létező, épített terek kiterjedésére alapuló vetítés (mapping) egy újfajta, virtuális teret hoz létre. A város ismétlődő geometrikus alakzatainak befogadási sémáit, elménk alapvető szenzoros jelfeldolgozó rendszerét zökkenti ki a kis tér manipulálása.
Lázár Gábor kiállításra készített munkájában a városszerkezet, az egymást metsző utak és folyamatok hálózatai jelennek meg. Egy elsötétített térben, a halláson kívül minden szenzoros érzékelésünktől megfosztva, az általa generált hangérben épülhet fel a fejünkben személyes városértelmezése.