Benyomásait összegyűjtötte és programszerűen, érzései alapján, érzelmei mentén festeni kezdett. Előásta saját megfakult évtizedes fotóit. A feldolgozott fotók kiegészültek más európai és afrikai gyerekek képeivel.
Az első és második rendbeli színhasználat nélkülözi az árnyalatokat, és megidézik a gyerekek spontán, látszólag gondolkodás nélküli tubusszíneinek használatát. Mindemellett szembeötlő, hogy képein gyakori a fekete, illetve a fehér vászon üresen hagyott felülete.
Kompozícióinak alapját gyakran egy középre festett gesztus adja. Műveinek anyaghasználatánál az olajfesték mellett megjelenik a ceruza és a szén. A markáns, egyvonalas gesztus hagyására alkalmas szénrúd Podmaniczky Ágnes bal kezébe kerül, így lehetősége nyílik a lázadásra, a tanult rajzi tudás felülírására, a gyermeki én megjelenítésére.
Az olykor absztrakt környezetbe ágyazott, nagyvonalúan odavetett figurák átstrukturálják a kép egészét, feszített, zavarba ejtő jelrendszert hoznak létre a figurális és nonfigurális festészet sarokpontjai között.