Utazás. A vonaton, repülőn, autóban össze vagyunk zárva emberekkel, egy adott szituációt élünk meg közösen egy rövid időre. A jármű ablakából kinézve a körülöttünk levő táj mintha mozdulatlan lenne.
Ahogy távolodunk az otthonunktól, belsőnkben egy újabb utazás kezdődik, rálátásunk lesz az addigi életünkre, a hétköznapokra és az éppen minket foglalkoztató problémákra.
Ezáltal egy átlényegülés, és egyfajta megértés jön létre, miközben a minket átölelő táj kommunikálni kezd velünk. Egy lényegi pont azonban mindig ott lesz : a jármű ablaka. Ez azért fontos, mert egy határ a terek között. Ez a választóvonal /a jármű burkolata/ az egyik pont, ami a jármű sajátossága.
A benne utazókat összekapcsolja. Különböző emberek, életek, sorsok. Sokszor kapcsolat is van közöttük.. A vonat esetében egy időben, egy helyen több ember utazik együtt.
Ha ezzel a járművel valami történik, ezeknek az embereknek a sorsa is közös lesz, vagy egy közös történet részesei lesznek. Ez már egy egyedi és új közösség lesz innentől kezdve, mert ugye először adott egy szituáció: az utazni vágyó eldönti, hogy melyik vonatra, és melyik vagonra száll fel.
Véletlenszerűen, de a saját döntése folyamodványaként találkozik emberekkel rövid időre, érintőlegesen. Aztán, ha ez a vonat megáll, vagy kisiklik, vagy visszafordul, onnantól együtt folytatódik az út. Egy képzeletbeli út, valamerre, amit még nem ismerünk.
A vagon eltér a saját megszokott pályájáról, valami oknál fogva egy másik szituációba. Itt feltételezhető, hogy a képzeletbeli utasok valamilyen belső döntése, hogy a vagonuk új irányt vesz. Megérezzük- e vagy látjuk- e előre saját utunkat? Menyire tudjuk befolyásolni a velünk történő eseményeket?