A nyolcvanas években a kelet-európai országokban alkotó
fiatal művészek jelentôs részét a megkövesedett
hagyományok elutasításán túl a totalitárius rendszerrel
való szembefordulás vágya is fűtötte.
A nem hivatalos
művészet ezekben az államokban többnyire csupán
a nyilvánosságtól elzárt szigetszerű jelenségként,
különbözô vagy egymáshoz nagyon is hasonló csoportok
tevékenységeként működött.
Különösen igaz volt ez Romániára, ahol a diktatúra idején
a hivatalos művészettel szembeforduló fiatal generáció
tagjai zömében a nyilvánosságtól elzárva alkothattak.
Mégis, az elszigetelôdés és a területi széttagoltság
ellenére az évtized elején itt is megjelentek az újfajta,
posztmodern érzékenység tartalmi és stiláris vonatkozásai,
melyek sajátosan keveredtek a késôi (poszt)avantgárd
típusú művészeti jelenségekkel.
Romániában sorra
alakultak az úgynevezett 35-ös Műhelyek: a progresszív,
alternatív művészeti törekvések „melegágyai”, melyek a
kísérletezô, cselekvési vágytól fűtött fiatalokat tömörítették.
A 35-ös Műhelyek vidéki bázisai – Nagyvárad, Temesvár,
Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely,
Nagybánya, Nagyszeben és Arad – valamivel nagyobb
szabadságot élveztek a fôvárosi, központi ellenôrzés alatt
álló szervezeteknél.
Az egyik legjelentôsebb ilyen csoport a helyi ifjúsági
alkotókörbôl 1984-ben megalakult nagyváradi 35-ös Műhely,
melynek tagjai az évtized elsô felében az akcionizmus, az arte
povera, az experimentális film és a fotó, a mail art és a fluxus-attitűd,
késôbb pedig az újfestészet, a tárgyművészet, az installáció
és a videoművészet irányába fordultak.
A művészeti
nyelv és eszközök megújítására tett kísérletek jól megfértek a
szubjektív tartalmak kivetítésével. Jóllehet a közvetlen politikai
állásfoglalás nem tartozott a csoport fôvonalába, mindazonáltal
hitelesen képviselték az „esztétikai ellenállás” alternatíváját.
A ’90-es évek közepére a romániai társadalom pluralizálódásának
következményeként a régebbi művészeti csoportosulások
– köztük a nagyváradi 35-ös Műhely is – kevés
kivétellel megszűntek. A volt csoporttagok közül sokan már
nem Nagyváradon tevékenykednek, de az egykori szellemi
kapcsolódások és a kísérletezô attitűd megmaradtak.
A Modemben rendezett kiállítás a ’80-as, ’90-es évek
legjellemzôbb műveinek bemutatásán túl a legutóbbi évek
alkotásainak válogatását is tartalmazza. A debreceni tárlat
ezek mellett dokumentarista jelleggel – régi plakátok, archív
fotók és felvételek szerepeltetésével – is megeleveníti a két
évtized nagyváradi művészeti törekvéseit.
Kísérlet és közösség
A nagyváradi 35-ös Műhely 1981–1995
2011. április 8. – június 19.
MegnyitóOpening: 2011. április 7. 18:00