Agrikultúra

Magyarországon a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek végéig a mezőgazdaság nemcsak mint a gazdaság tartópillére, de mint a kultúra elválaszthatatlan része is élt a köztudatban. Játékfilmek mutatták be Magyarország történelmi problémáit a vidéki emberek sorsán keresztül, írók szociográfiákban dolgozták fel a földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó emberek mindennapjait vagy a termelőszövetkezetek helyzetének alakulását. A képzőművészeti szaksajtóban a hetvenes években vissza-visszatérő vitatéma volt többek között a Hódmezővásárhelyi Iskola valóságábrázolásának kérdése; a mezőgazdaság gyakori fotótéma lett, a kulturális lapokban az agráriumban dolgozó feltalálókról vitatkoztak, a parasztokat ábrázoló iparművészeti tárgyak pedig a városi lakberendezés szerves részeivé váltak.

Mára a mezőgazdaság témája eltűnt, nemcsak a kultúrából, de a köztudatból is. Mintha a gazdaságnak ez az ága már nem lenne része mindennapjainknak: a televízióban vagy az internetes portálokon legfeljebb aszálykor vagy belvíz idején lehet értesülni a mezőgazdaság létéről és helyzetéről. A filmekben, regényekben alig-alig bukkannak fel a vidéki Magyarország problémái, a témát feldolgozó szociográfiák legfeljebb szaklapokban jelenhetnek meg. (Mindez sok szálon mutathat párhuzamot azzal a folyamattal, ahogy az ötvenes évek folyamán Dunaújváros és környéke elvesztette mezőgazdasági jellegét.)

Az Agrikultúra című projekt történeti és kortárs képzőművészeti szemszögből kívánja ismét reflektorfénybe állítani a mezőgazdaságot. Egyrészt megpróbálja feltárni a hatvanas-hetvenes évek kontextusában a mezőgazdaság és a kultúra, a vidék és a kultúrpolitika összefüggésrendszerét, miközben különböző műfajokban (film, irodalom, képzőművészet, reklám, karikatúra, fotó, iparművészet stb.) áttekintést nyújt a korszak – elsősorban az 1962 és 1975 közötti időszak – idevonatkozó alkotásaiból. A projekt második rétegét a kortárs képzőművészek alkotásai és a korszakra vonatkozó reflexiói adják. A kiállítás a két réteget nem egymástól elkülönítve, hanem kölcsönhatásban mutatja be: a kortárs művészek alkotásai az archívumokból származó műalkotásokra, dokumentumokra épülnek.

A projekt, amely a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum együttműködésében jön létre, a mostani dunaújvárosi kiállítással indul, végeredménye pedig 2012-ben, előreláthatólag a Mezőgazdasági Múzeumban lesz látható. A dunaújvárosi tárlat maga is folyamatosan alakul: a dokumentáció a kiállítás ideje alatt bővülve nyeri el struktúráját, a képzőművészek pedig szintén ebben az időszakban vázolják fel gondolataikat vagy készítik el reflexióikat. A kiállítás április 29-én a projekt résztvevőinek beszélgetésével nyílik, és csupán a finisszázzsal nyeri el (ideiglenesen) végső formáját.