Transzport

2004-ben Böröcz András és Rajk László közös holokauszt emlékmű megtervezésébe kezdett. A kiindulópont Böröcz diófából készített vagonja volt, amiben kifaragott facipők kezdenek dobogni, ha valaki megtekeri a hozzájuk tartozó kurblit.

Ezt a konstrukciót a két alkotó felnagyítva, egy vagonná átalakított házban képzelte el, mégpedig a Kazinczy utca sarkán álló egyemeletes épületben. A ház falán emléktábla hirdeti, hogy a XIX. század elejétől itt működött az első magyar-kártya gyár. Sok generáció lakta, sokszor átépült. Bár nem műemlék, vagy tán éppen azért, megőrizte az utóbbi majd kétszáz év minden rárakódott rétegét, magába foglalja mind az élet, mind a halál nyomait. Jelenleg kocsma működik benne.

Ez a házdarab adná Böröcz alkotásának keretét. Rajk terve szerint a ház bevagonírozott részét sínekre helyezve a Király és a Kazinczy utca sarkán kialakítandó parkba mozgatnák el. A facipők a nap meghatározott időpontjaiban mozogni kezdenek, kopognak egy darabig, majd elnémulnak.

Az óraszerkezetet és a mechanikát Haraszt˙ István készíti el. A ház csonkolt, megmaradt részében egy kis helytörténeti múzeum kapna helyet, a kiállítás kizárólag a közvetlen környezet történetét mutatja be, valamint lehetőséget ad időszaki kiállításoknak is. A ház csonkolása, bevagonírozása nemcsak a halálba indulást írja körül, modellezi, hanem az ehhez vezető állami és privát közönyösséggel támogatott jogfosztást is.

2011-ben a művészek elhatározták, hogy a még sehol be nem mutatott terveket kiállítják. Remélik, hogy sikerül a szakmai és civil közvélemény figyelmét felkelteni, és az emlékmű megépítését – ha nem is az eredetileg elképzelt helyszínen, hanem máshol, a volt gettó területén – a belátható jövőben megkezdeni.