Ez a summás kijelentés jól jellemzi a művész legújabb egyéni tárlatának anyagát, ahol objektek, festmények, fotóidézetek és szövegművek bevonásával „rendet rak” a művészet körül, azaz továbbgondolja és aktualizálja azt a neoavantgárdra is jellemző művészeti koncepciót, miszerint: „megmutatható-e a kimondhatatlan?”.
Gerber mindezt felszabadultan, a lét elviselhető könnyűségével teszi, fenyőfából készült sematizált seprűvel söpör a művészet jelszerű oltára körül. A mégoly komoly kérdésekre megfogalmazott játékos, ironikus válaszaival értekezik a művészet jelenkori helyzete fölött.
Kiállításán nagy figyelmet szentel a falakon megjelenő, értelmezést segítő verbális jelzések, címek vizuális nyelvvé formálására, mondhatni mérlegre helyezi a szó és a kép súlyát. Bevallása szerint a művészet sajátja, hogy olykor lehúz, máskor katartikus magasságba emel.
Gerber Pál munkássága a nyolcvanas évek elején indult, de a hetvenes évek Magyarországában, valamint a késő-posztmodern európai kultúrában gyökerezik. Az alapvetően vidám, elégedett művész humorral és iróniával átitatott sajátos művészeti nyelvet hozott létre.
Kiállításait egységes gondolati és képi installációként kezeli, gyakran használja a táblakép síkját verbális közlésre. Ezen „szövegművek” aforizmaként meghatározzák befogadásuk útját.
Ezek mellett szerepelteti hagyományos technikával készült figurális festményeit, rajzait. Oldott, de rendkívül biztos kezű, lecsupaszított, tárgyiasult megjelenésükkel – legyenek akár színnel festettek, monokrómok vagy fekete-fehérek – mindig valamely fogalmi közlés eszközei.
Gerber Pál művészete „morális”, még ha ezen kifejezés oly képtelenül is hangzik. A különböző művészeti médiumok bevonásával dolgozó alkotót az ember és a művész hétköznapi létezésének „útja” foglalkoztatja.
A nyolcvanas évek színes újfestészetét is a saját nyelvére formálta és egy monokróm, asszociatív, szimbolikus, a formákra és jelentésükre koncentráló önálló festészetet hozott létre.
Festészete olykor szakrális, de nem keresztény. Politikai, de nem politikus. Egyszerűen csak a vizuális művészet eszközeivel bölcsen moralizál.