A fotó bizonyos helyzetekben tökéletesebben képes leírni a mozgást, az elmozdulást mint a film. A sötétben állványra helyezett kamera, mint memóriatár funkcionál, a fényforrás minden pillanatban belegravírozza helyét a fényérzékeny anyagba, a nagatívba; az expozíció után megjelenik az a mozgáspálya, melyet a szem nem képes összerakni, ebben a formájában soha nem lát.
A Fénykalligráfiák 24 darabja négy építészhallgató fénysketchekből készített tanulmánya. A második sorozat 1982-ben készült ugyanott, ahol Toldis anyag, a BME Bercsényi Kollégium termében.
Papírmaszkokkal, geometrizált hasábokkal öltöztetett férfialakok tablói ezek. Egy meghatározatlan, időtlen színpadkép szereplői, a későbbiekben Szalai Tibor által markánsan a Brettschneider Architekturában folytatott képi világ előzménye.
Kotsis István- színészet
Salamin Ferenc- színészet
+ Szalai Tibor- színészet
Vincze László- fotó, színészet