Hetven

Kovács Tamás (1942-1999) sajnálatosan korán lezárult, ám értékét és minőségét tekintve így is teljes és maradandó grafikai életművének első munkái a hatvanas évek legvégén keletkeztek.

Az ekkoriban készült rajzok és rézkarcok nem csupán alkotójuk virtuóz rajztechnikájáról és biztos kompozíciós érzékéről tanúskodtak meggyőző erővel, hanem vizuális nyitányként is szolgáltak ahhoz a szuverén és összetéveszthetetlen látvány-világhoz, amelyet a művész késobbi munkái egyre kiérleltebb módon, ám alapjellegzetességei tekintetében ritka következetességgel képviseltek.

Evvel a látvánnyal, a varázslatos Kovács-ország mese-tájaival és álom-lakóival, szelíd szörnyeivel és fantasztikus állataival, ősvilági halászaival és vadászaival, rokokó vagy biedermeier kosztümöket viselő hölgy- és úrlovasaival írta be magát a művész az új magyar grafika sokak által aranykorként méltatott utolsó nagy fejezetébe, a hetvenes és nyolcvanas évek magyar művészettörténetébe.

Érett korszakának műfaji eszközei és közlésformái főként a szeriális sokszorosíthatóság technikai hagyományaira támaszkodtak: rézkarcaival és rézkarc-sorozataival, illetve könyvillusztrációival vált ismertté a szélesebb műértő körökben. Rézkarcai közül ma már szilárd művészettörténeti pozíció birtokosa a hetvenes évek magyar grafikájának egyik csúcsteljesítménye, az Ady társaságban (1977), s közben jószerivel a művész márkajelévé-védjegyévé, műtörténeti azonosítójává vált az évek hosszú során át,

1971-től 1986-ig készülő Majomkirály-sorozat, a Nyugati utazás avagy a Majomkirály története című XVI-XVII. századi kínai regény ihlette rézkarc-széria. Könyvillusztráció közül hasonlóképp emlékezetes a Lessing Bölcs Nátánjához készített filozofikus grafika (1977-8).

A kilencvenes években a művész figyelme a technikai sokszorosíthatóság új, elektronikus formája felé fordult: korábbi világának szelíd révületét feladva nyersebb és közvetlenebb megfogalmazású, gyakran szatirikus célzatú komputergrafikákkal kísérletezett, sikerrel.

Kovács Tamás életművének ugyanennyire fontos részét képezik egyedi grafikái, a vizuális felületet pontokból-vonalkákból kialakító, a rajztollat szinte a gobelin-hímzőtű módjára használó rajzai. A hetven évvel ezelőtt született művész emléke előtt tisztelgő kiállítás ezekből a grafikai munkákból ad átfogó válogatást.

Takács Ferenc