Festményei egy olyan világba vezetnek el bennünket, ahol érzékelhetővé, a hétköznapi ember számára felfoghatóvá válnak absztrakt fogalmak, mint például a többdimenziós terek. Megjelenít a valós térben elő nem állítható lehetetlen formákat, amelyek azonban a természettudósok elvont világában nagyon is realitással bírnak, (például elemi részecskék nem-geometriai terekben leírható tulajdonságainak szimbolikus jellemzésére alkalmasak). A művészi látásmód, az esztétikailag magas színvonalú ábrázolás, kivitelezés a tudomány számára is új tulajdonságok előrejelzését teszi lehetővé munkái alapján.
Művészet és tudomány kapcsolatát új területekre sikerült kiterjesztenie, a geometrián kívül az anyagtudomány, a fi zika, a kristálytan területére. Szabályszerűségeket ismert fel és rajzolt meg, amelyek sikeresen kapcsolnak egybe két lehetséges továbbfejlesztési irányt, egyrészt a lehetetlen formák, másrészt a többdimenziós térszerveződés felé. Kvázi-építészeti geometrikus struktúráin ugyanazon hasábok síkjai szerveződnek – ezúttal egy más – rendbe, mint hasábokból épített zárt vonalvilágában.
Egyes munkáin a geometria egy viszonylag új irányzata, a fraktálok irányába tett kirándulás nyomai érződnek. Műalkotásai olyasmikre hívják fel a tudósok figyelmét, amire más művészek munkái nem inspirálták őket. Munkáinak térszervező formáival olyan absztrakciókig jutott el, ahová a tudományos anyagszerveződés kutatói korábban nem, illetve csak az ő műalkotásai segítségével jutottak el.
Innovatív erővel bírnak, hiszen maguk is szívós kutatómunka eredményei, amelyet egy egyedi térlátású művész végzett el a tudomány szigorú módszereivel, de a maga művészi eszközeivel. Másrészről a legszárazabbnak tartott matematikát tudja úgy megjeleníteni, hogy élménnyé váljon azok számára is, akik korábban csak érzelem- és esztétikummentes tiszta racionalitást tulajdonítottak a geometriának és a sok tankönyvben formális, algebrai összefüggésekre csupaszított természettudományoknak.
Munkáit a magas művészi színvonal, a kivitelezés igényessége az ábrázolt formák, a színek, a fényhatások, a háttér és a felhasznált anyagok összhangja jellemzik. Különösen kiemelendő képeinek síkján a térszervezés ábrázolása által lefedett és a háttér számára köztük fennmaradó felület arányának, illetve a formaelemek mérete és távolságuk arányának optimális megszervezése is. Összhangban tartja az ábrázolt tér és a megjelenítésére használt sík térkihasználását.
Darvas György