Tel Aviv-i nagymamák

Az alig száz éves Tel Aviv „őslakosai” a korai telepesek, majd később, a tömeges bevándorlást követően, főképp Európából és Közel-Keletről érkező, vegyes korú bevándorlók voltak. Akik akkor fiatalként érkeztek, ma a lakosság legidősebb rétege. Mindössze 10 százalékuk született Izraelben.

Legtöbbjük életét a történelem eltérítette az átlagostól. Ifjúságukat és felnőttkorukat is állandó gondok, háborúk és az alkalmazkodás kényszere határozták meg. Mindannyian a hébert beszélik, mint közös nyelvet, még ha eltérő kiejtéssel is, de – bár valamennyien izraelinek vallják magukat – identitásuk fontos része, hogy részben németek, jemeniek, szlovákok, magyarok.

A kiállítás az izraeli társadalomnak ezt az idősebb részét mutatja be. Andi féléves izraeli tartózkodása idején megpróbálta feltérképezni mindennapjaik egy részét. Követte őket kamerájával az utcákon, strandokon, sport- és játék foglalkozásaikon és közben folyamatosan fotózott.

Célja nem a valóság megszépítése volt; a testek és arcok változása, az öregedés jelen van a képeken. Mégis: ami igazán megfogja az embert ezekben az arcokban, az a sorsukból fakadó keménységen is átsütő boldogság.