Fura ez valaki olyan szájából, aki a mai napig alkot. Aki nem élvezi, amit csinál, az felhagy vele (főleg, hogy művészként olyan kiváltságos helyzetben van, hogy gyakorlatilag bármi megengedett számára, akár a művészként egy ideig nem „funkcionálás” is). feLugossy azonban ezzel szemben élvezi az alkotás folyamatát.
Az állandóan új élmények felé kutakodás és vágyakozás ezúttal a lakkosan csillogó szikszalaggal körbetekert ujjakban manifesztálódnak, melyek a valami új létrehozása iránt érzett csillapíthatatlan vágy megtestesítői is egyben. A vágynak, ami kiemeli a művészt az átlagból és egy egészen más dimenzióba helyezi.
A kiállítás anyaga kifejezetten ebből az alkalomból készült, és szándékosan nem a festményekre, hanem az installációkra, szöveges megoldásokra koncentrál, létrehozva ezzel a fotók, tárgyak, szövegek és képek furcsa egyvelegét.
feLugossy ezúttal is a rá jellemző technikákkal operál – mégis úgy tűnik, hogy a „kéz, ami szereti rátenni magát arra, ami számára kedves” – új dolgok felé nyúl.