A tárlaton a közönség többek között megtekintheti a 80-as évekből származó korai szita-nyomatokat, a hányattatott sorsú orosz festő, Alekszej von Jawlensky ihlette pointillista alkotásokat, a csipkébe „öltöztetett” – s újraértelmezett – Walt Disney figura-szobrokat, a “nem lát, nem hall, nem beszél” Lenin-sorozatot és számos új alkotást.
Havadtői egy évtizede gyűjt régi csipkéket, mert elbűvöli őt tapintható szépségük, variálható formaviláguk, s az őket készítő ismeretlen asszonyok élettörténetei. A képei alapjául szolgáló csipkeréteg alá gyakran ír gondolatokat, történeteket, melyeket aztán elfed festékkel. Havadtői a most nyíló kiállításon első alkalommal állít ki olyan alkotásokat, melyeken a szöveg részlegesen felsejlik, láthatóvá válik.
„Havadtői írásai a pszichoterápia iránti igény szülöttei. Történetei az automatikus írás és az álomfejtés eredményének sajátos elegyei. Mély depresszióval küzdve átesett egy rövid pszichoanalitikus perióduson; az orvosa azt javasolta, írja le boldogtalansága okait, és így szabaduljon meg a problémáitól. Elkezdett írni egy önéletrajzi szöveget, amit aztán még tömörebb fogalmakban foglalt össze. Ugyanakkor nem szánta közlésre ezeket az irodalmi gyakorlatokat. Ekkor jött az ötlet, hogy az aktuális festményeibe dolgozza bele a szövegeit, majd borítsa festékkel azokat.” – írja a kiállítás kurátora, Arturo Schwarz.
A kiállítás egyik legkülönlegesebb darabja az a Yoko Ono festmény, melyet Havadtői átfestett. A két napon át tartó alkotói folyamatot rögzítették, s így az arról készült film szintén megtekinthető a kiállításon. Havadtői ezzel a művészi aktussal Robert Raushenberg híres – épp 60 évvel ezelőtt készített – alkotására emlékezik, mikor is az ismert pop-art alkotó „kiradírozott” egy De Kooning rajzot. „Most pont került egy mondat végére. Meglehet, egy értékes képet jelentősen olcsóbbá tettem, de ez a gesztus a Yokóval töltött húsz évem után egyfajta feltámadás a számomra.” – jegyzi meg a művész.