Ezek az ellentmondásos, de elmaradhatatlan mütyürök, kütyük, kellékek, amelyek körülvesznek minket és funkciójuk szinte csak az, hogy percekre felvidítsanak, Fischer Judit számára művészeti objektek. Gyűjti és megörökíti őket.
Ezúttal nemcsak az évek óta egyre tökéletesedő technikával, egyszerű gesztussal, talált papírra felfestett, tárgy-együttest láthatunk, hanem komoly szobrászati technikával megformált gyurmaplasztikákat is, amelyek egészen meghökkentő hasonlóságot mutatnak az eredetivel.
Messzire vezetne annak taglalása, hogy a játékosság mögött milyen generációs gondok húzódnak meg, hogy ez egyfajta pótcselekvés-e. Mindenesetre maga a művész utal a sötét oldal jelenlétére néhány művel, amelyeknek egyike a meghívókép.
A szókép „itt nyugszik a nap” nyelvünkben a naplemente helyét jelenti elsősorban, de a „nyugszik” értelmezésében néhány egyéb árnyalat is felsejlik. Többek között a letisztult – szinte absztrakt – képi megfogalmazásban ott van a konkrét temetői hangulat, mintha a nap nem kelne fel „errefelé” többé, sötétségbe, lila derengésbe burkolózik a nappal is, pedig valahol távol éppen süt.
A meghívókép ugyan valóban predesztinálja a baljós, aggasztó légkört, de a tárlat egésze vidám kínai piaci hangulatot áraszt. A kiállítást jellemző kontrasztot fokozza a megfontolt alkotói komolyság is, amint a színes, játékos kavalkádból kiemelt apró tárgyak szigorú koncentrációval, titokzatosan, nagyfokú fontossággal lebegnek a transzcendenciát erősítő fehéren hagyott papír háttér előtt, vagy efemer anyagból elkészítve, hanyag eleganciával fekszenek a kiállítótérben – ezzel eltávolítva a nézőt a mindennapos problémáktól, könnyed elfoglaltságot, laza megnyugvást kínálnak.
Muladi Brigitta