A gépies rajzolás eredményezte az alapokat, a nagyobb részleteket, míg az öntudatos a finom kidolgozást. Nagyon gyakran előfordult, hogy munka közben a rajztáblán gyors és erőteljes kopogás jelezte a kéz és agy számára, hogy valamely külső erő működik közre…
Az alany a rajzhoz többféle irónt használt, s többnyire önkéntelenül vette kezébe hol az egyiket, hol a másik fajtát. A rajzok, még a legkisebbek is, nem egyszerre, egy alkalommal készültek. “Különös módon jöttem arra a tapasztalatra – vallotta meg az alany –, hogy a munkában levő rajznak egy ideig pihennie kell. Feltűnt nekem például, hogy oly rajzon, amelyen előzőleg dolgozva, azt hittem, hogy készen van, másnap hajszálnál vékonyabb vonalakban mintát láttam, s ezeket a részeket aztán ki kellett dolgoznom.”
Elmondta azután azt is, hogy lelki szemeivel csodás dolgokat látott: a művészetnek minden ágából gyakran oly remekműveket, amelyeket nem győzött eléggé csodálhatni. “Gyakran oly zsúfolt tömegben és oly gyors váltakozásban, kiapadhatatlan forrásban, ami lenyűgözött.”
Kétségtelen, írta a kommentátor, hogy a rajz idegmunka ténye, s ennek következtében természetesen magán viseli az idegélet különféle árnyalatainak bélyegét. A rajz pszichológiájának kutatásánál talán becses útmutatót találnánk, ha az ily szokatlan idegállapotban készült rajzok jellemvonásait mentül több példányon behatóan tanulmányozhatnók.
Mi a hibridizáció? – kérdezi Mihail Bahtyin:
Két társadalmi nyelv keveréke egyetlen kifejezés határain belu¨l, találkozás egy kifejezés ku¨zdőterében, két ku¨lönböző nyelvi tudat között, amiket egy korszak, társadalmi megku¨lönböztetés, vagy bármilyen más tényező választ el egymástól.
Tolvaly Ernőt parafrazeálva hozzáfűzhetjük: a rajz idegről van…