Mind a nagyvárosi, nyilvános teret megjelenítő, mind a vidéki, személyes környezetet ábrázoló művek montázs-szerűek, s bár figurális ábrázolások, ugyanakkor a klasszikus avantgárd eszközei – geometrikus struktúra, geometrikus elemek, tükrözések, jelzésszerűen rövid szövegek – is meghatározói a poétikus, ám sokszor egyúttal ironikus hangvételű jeleneteknek.
Az alakok arányainak váltásaiból, a különböző képsíkok összecsúsztatásából adódó groteszk, szatirikus karakter – irodalmi példák nyomán – társadalom-kritikai élű. A közelmúlt, a jelen és a lehetséges jövő folyamatai így dinamikusan, értelmezésre felkínálva jelennek meg új munkáiban, amelyek egyúttal egykor kísérletinek számító, mára viszont kultikussá vált filmek hangulatát, megoldássait idézik, s amelyek jelentését művészettörténeti utalások strukturálják tovább. Ám az utóbbiak akár vizuális, akár szöveges formában jelennek meg, mindannyiszor a társadalom és a művészet egymásra gyakorolt hatásaira, ill. a művészet szerepére vonatkozó kérdésként értelmezhetők.
Összetett, figyelemmel és humorral teli szemléletmódjára kiállításának címe indirekt módon utal.