Mégis, anélkül, hogy konkrét filozófiai inspirációra akarnám visszavezetni Rohonczi István nagy, háromtermes, önálló kiállítását, adja magát néhány szakkifejezés (például a kéznéllevőség és a kézhezállóság Heideggertől) vagy éppen egy-egy tudományos munka (Foucault-tól A szavak és a dolgok éppen ilyen). Részben erre utal a tárlat címe, részben pedig arra, hogy a kiállítás előkészítése során valóban kerestük azokat a stílusjegyeket, az alkotói hozzáállás azon jellegzetességeit, amelyek akár egy művészeti mozgalom körvonalait adhatnák.
Hogy e körvonalak kirajzolódhassanak, a megszokotthoz képest más megvilágításba kell helyeznünk Rohonczi István munkáit – és éppen ez adja ennek a kiállításnak a különlegességét, rendhagyóságát a megszokott Roho-bemutatókhoz képest: a fény. A művész által felvonultatott szavak és dolgok ugyanis fények játékának tárgyává válnak.
A tárlat kapcsán meghatározó szó a „játék”, hiszen nem egy (művészet)tudományos vizsgálódás eredménye jelenik majd meg a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet falai között, hanem egy szabad ötletekből, olykor kissé vicces, máskor talán kicsit kockázatos kísérletezésből összeálló műtárgykollekció.
Fehérvári Tamás