Új pásztor

Elekes Károly művészetére általában jellemző az erőteljesen jelenlévő konceptualitás mellett a műfaji gazdagság, a sokoldalúság és alakváltoztató képesség. Művészeti korszakai jól körülhatárolhatóak, elkülöníthetőek, de egymásból következnek, koherens egészet alkotnak, az árnyalt, gazdag és szivárványos művészi oeuvre lépésről lépésre felfejthető.

A művész a jellegzetes klasszikus avantgárd minden stációját végigjárva jutott el az alkotói szkepszisig, a tudatosan vállalt és ironikus „utóvéd álláspont” pozícióig, majd a Tunning-sorozat kapcsán a romantikus alanyi művészettől az ironikus-távolságtartó tárgyias alkotásokhoz.

Az erdélyi gyökerekhez, a hagyományokhoz való feltétlen hűség, és az ettől való elrugaszkodási- és ebből való kitörési vágy egyszerre jellemzi. Manapság leginkább a művészet és a művész pozíciója, az alkotás értelmessége vagy értelmetlensége foglalkoztatja.

A 80-as évek grandiózus land art installációit panteisztikus áhítat hatja át, a Pantenon-csoporttal készített művek komor, nagystílű vehemenciája mellett míves, részletezően szürreális grafikai és festészeti tevékenységét is meg kell említeni.

A MAMŰ-társaságnak, mint alkotói közösségnek és kiinduló bázisnak minden művészi, egzisztenciális és emberi gondját lelkiismeretesen és önfeláldozóan vállalta, és komoly szerepet játszott ennek az extravagáns, indulatos, színes, fontos tényezőt jelentő művészi közösségnek létrehozásában, munkásságában.

A Tunning-sorozat a dolgok megmentéséről, gondozásáról, szarkasztikus átértelmezéséről szól. A talált, nem saját kép motívuma, és ezzel együtt az ismeretlen szerző kortárs művészetbe való beemelésének gesztusával párosul. A bolhapiacon vásárolt kallódó, anoním és outsider képek feljavítása és professzionalizálása költői gesztus, a kulturális piac elidegenedettségére, könyörtelen üzleti szemléletére, hatásvadász allűrjeire adott kihívó válasz.

A feljavítás, megőrzés, óvás gesztusa, az egyediség és maradandóság létrehozása a dilettantizmusból szellemes válasz az egyre mechanikusabb, számítógéppel konstruált műalkotások téren és időn kívüli virtuális ridegségére, a technikai tökély mögött meghúzódó ürességre, elmagányosodásra. A restaurált képekbe épített motívumoktól az alkotások mágikus, életigenlő jelentést nyernek, a lemondás, a visszahúzódás szándéka ellenére.

Elekes Károly a hagyományőrző organikus panteizmus és a nemzetközi transzavantgárd szubjektív ötvözetéből alakította ki egyedi, mágikus-mitologikus formavilágát. Lokálpatriotizmus és kozmopolitizmus, megőrzés, óvás, a szájbarágós képzőművészeti kánon felrúgása és megújítani vágyás egyszerre jellemzi sokoldalú tevékenységét.

A land art, body art, koncept art karakterjegyeinek és jellegzetességeinek saját nyelvre formálása, szabad alkalmazása, termékeny integrálása fémjelzi kezdeti tevékenységét. A konvencióknak nekifeszülő avantgárd düh, az elnyomással és az agresszióval való szembenállás, a grandiózus szimbolika jellemzi korai műveit.

Az önfeledt játékosság, a csoportszervező erő, az egymáshoz tartozás tudatossága, tudatosítása, a szakrális tartalommal telített természeti képzetek lassan egy átgondolt, tudatosan vállalt kivonulásba, az úgynevezett „utóvéd” pozícióba torkollnak. A felesleges sallangok, a befogadhatatlan mennyiségű kultúrhordalék, egy eltűnőben lévő világ rekvizítumainak helyspecifikus installációkban feldolgozása a 90-es években tetőzik.

A Tunning-projekt egyenes következménye ezeknek az előzményeknek, a külső és belső pozíció érzékeny ötvözése, a dilettantizmus és a szakmai profizmus vállalt egymásra hatása, a szociális érzékenység, a poén és a halálos komolyság, a realizmus és a szürrealizmus egybefolyatása.

Merhán Orsolya