Csepregi Balázs korábbi provokatív anyaghasználatú alumíniumszobrai után most ismét visszatért a hagyományos anyaghasználathoz, kutatva a fában rejlő újabb kifejezési lehetőségeket. Műveiben mindannyiunk által ismert jeleneteket, formákat fedezhetünk fel, melyek a természetre adott reflexiókként elevenednek meg. Csepregi alkotásainak kiindulópontja a vidéki élet mindennapjaiból merített élmények, Kossuth utca című alkotása például egy perspektívikus falusi utcaképet mutat. Az elsőre játékosnak tűnő szobor a maga egyszínűségével és emberi jelenlét hiányával egyúttal komor is. Az egymás után következő házak sora az egyutcás magyar falvakat idézi meg, ahol az épületek geometrikus egyszerűsége az ötvenes évektől jellemző falusi háztípusra vezethető vissza.
Szász György legújabb fából készült konceptuális munkáiban a hétköznapok során tett megfigyeléseit alakítja át különleges téri helyzetbe, úgy hogy közben szobrászi megoldásokba helyezi át elképzeléseit. E folyamat során a látott dolgok önálló vizuális világgá alakulnak át. A kiállításon szereplő művei azt a gondolatmenetet folytatják, melyek először fél évvel ezelőtt az Óbudai Társaskör Galériában megrendezett egyéni kiállításán merültek fel. Szójátékokra épülő, leleményes címadásaiban felfedezhetjük Szász személyiségéből következő ironikus hozzáállást. Tárgyegyütteseiben, “mintha-tárgyaiban” funkciójuktól megfosztott vagy átalakított használati tárgyak egyszerre tűnnek idézeteknek és egy elképzelt világ lenyomatainak.