Analóg

A digitális technológia elterjedése óta több olyan művészgeneráció lépett fel, amely művészi praxisában reagált az újonnan elterjedő technológiákra, illetve azok vizuális kultúrára tett hatásaira.

A kilencvenes években Magyarországon is jelentkezett egy olyan művészgeneráció, amely nyitott volt a képalkotás újfajta módjaival való kísérletezésre. Az előző évtized festészet által dominált művészetére válaszolva ez a generáció a változatos médiumhasználat, ezen belül is az akkor elérhetővé váló – mai szemmel már kezdetlegesnek számító – digitális technológiák használata által pozícionálta magát.

Az akkor újdonságnak számító digitális print, a számítógépes programokkal létrehozott képek, a fotók digitális úton történő manipulálása a lehetőségek széles körét nyitotta meg a képkészítés számára. Jelentette egyrészt az újonnan megjelenő technikai lehetőségek művészeti felhasználását, de jelentett egy olyan, az új technológiák nyomán meghonosodó szemléletmódot is, amely azután analóg módon létrehozott művekben nyilvánult meg.

A kiállítás hét művésztől egy-egy régi és újabb művet bemutatva körbejárja a 90-es évek magyar művészetének egyik markáns jelenségét és annak ma megjelenő konzekvenciáit az egyes alkotói gyakorlatokban. A kiállítás aktualitását a magát posztdigitálisként definiáló kor megváltozott nézőpontja adja, amely a művek kapcsán alkalmat ad az analóg-digitális relációnak a korábbiaknál árnyaltabb megközelítésére.