Illetlenség

Számolni illetlenség. Nyers, durva meghatározása a valóságnak. A pontatlanságának, bárdolatlanságának oka, forrása éppen a pontosság, a darabosság. Egy darab, két darab, így tovább a számegyenesen. (Nyilván lehet árnyalni, elneveztünk, megkülönböztettünk nem-egész számokat is például, de mindig hozzávatőleges marad, a számolás magábanlévő együgyűségén nem változtat.)

De ami még illetlenebb, az a festés. Nagyon testi. Még a legfegyelmezettebb formája is kínosan személyes, ragacsos. (Olyan érzés is lehet rápillantani egy-egy festményre, mint a zenészekre a koncerteken, én például mindig kerülöm a látványukat, feszélyez.) Ilyesmit nem csinálunk. Illetve mégis. Kísértően egyszerű, magától értetődő és főleg gyors. Hopp, már ott is van.

Ami illetlen, azt normális esetben megpróbáljuk elleplezni, néha azonban ellenkezőleg: kiállítjuk.

Azt szerintem mindenki érzi, hogy fényképezni illetlenség. Elcsípni, erőszakosan birtokolni egy pillanatot, együttállást, megjelölni legalább. Azt érezzük, hogy szabadon választhatjuk ki az adott pillanat-készletből az egyiket, vagy a másikat.

Káldi Katalin